fbpx Flávia élménybeszámolója | Yourway - Iskola külföldön

Vassallo Flavia

Salt Lake City, Egyesült Államok

"Ne hasonlítsd magad senkihez csakis saját magadhoz és mindig próbálj jobb és jobb lenni. Tűzd ki a céljaidat, álmaidat, és dolgozz keményen értük. "

Miért döntöttél úgy, hogy ebben az országban folytatod a tanulmányaid?

Mindenképpen angol nyelvterületre szerettem volna menni, és Amerika mindig is egy nagy álmom volt. 

Milyen volt a nyelvtudásod a kiutazáskor, illetve a hazatéréskor?

Amikor kimentem B2 nyelvvizsgám volt és azt hittem tudok angolul. Amint megérkeztem rájöttem, hogy nem. Ami otthon is a legnehezebben ment az a beszéd közbeni megértés. Az elején nehéz volt, de egyre könnyebb lett. Most nem mondom, hogy tökéletes angolom van, mert rengeteg nyelvtani hibám van, de mindent megértek, angolul gondolkodom, rengeteg szót tudok és a legfontosabb, hogy magabiztosan beszélek.

Milyen volt a beilleszkedés, mennyire volt nehéz megszokni az új környezetet? Mennyire volt befogadó környezet, fogadó család? 

Környezet nagyon más, így időbe telt, amíg megszoktam, de rögtön az elején megszerettem. A családom a lehető legjobb volt. Annyira befogadtak az első naptól fogva és rengeteget segítettek. Az iskolában 3000 diák volt, ami kicsit sokkoló volt az elején. Az előnye volt, hogy rengeteg különböző embert ismertem meg. 

Milyen volt az első benyomásod és aztán hogyan változott? 

Az elején, amikor jöttünk haza a repülőtérről és néztem ki a kocsiból tényleg minden olyan volt, mint a filmekben. A házak, boltok, kocsik, iskolák. Tényleg minden tökéletesnek tűnt. Nyilván időközben rájöttem ők is ugyanolyan emberek, mint én. Az elején nagyon kívülállónak éreztem magam, de ez folyamatosan változott. Pár hónap múlva már teljesen úgy éreztem hogy részese vagyok az ottani életnek. 

Hogyan nézett ki egy hétköznap, hétvége, iskolai szünet?

Hétköznap iskola után a bátyámmal meg a húgommal jöttem haza. Az év elején több időt voltam a családommal délutánonként meg hétvégén, mert nem ismertem senkit. Rengeteg családi programot csináltunk, mentünk vacsizni, öcsém foci meccseire, és természetesen péntekenként amerikai foci meccsre a gimibe barátokkal. Ott kevesebbet kellett tanulni de azért volt házim. Így hétköznaponként azt csináltam mert hétvégenként itt senki nem tanult. Őszi szünetben Mexikóba mentünk, teli szünetben a család nyaralójába Dél Utahba, tavaszi szünetben pedig Hawaiira, ezenkívül voltam Disneylandben, Las Vegasban, úgyhogy szerencsés voltam és rengeteg helyre eljutottam.

Milyen tantárgyaid voltak a suliban?

Első félévben, matek, hittan, fotózás, angol, kerámia, főzés, tesi, amerikai töri. Második félévben matek, világvallások, hittan, angol, töri, daycare, dráma, amerikai government.

Milyen volt a tanár- diák viszony?

Sokkal közvetlenebb és nyitottabb. Tudták, hogy cserediák vagyok szóval rengeteget segítettek.  Az iskolával semmi problémám nem volt. 

Általában hogy zajlott egy tanóra?

Az órák 90 percesek voltak, úgyhogy egy nap 4 órám volt és öt perces szünetek, illetve egy 40 perces ebédszünet. Nem voltak könyveink mert a tanár általában nyomtatott feladatokat, projekteteket csináltunk, vagy csak magyarázott mi meg jegyzeteltünk. Nagyon interaktív volt, mindig csináltunk valami érdekeset és sose éreztem hogy ez unalmas.

Mi a legnagyobb különbség az ottani és az itteni iskola között?

Itthon úgy érzem, hogy rengeteget tanulunk, de olyan információkat, amik nem fontosak és úgy is pár nap múlva elfelejtjük. Amerikában nem lexikális tudás alapján osztályoztak, hanem hogy mennyire érted az adott anyagot, mennyire figyelsz az órán, mennyire vagy kreatív, átlátod-e az összefüggéseket. Soha nem kellett magolni inkább esszét írni, véleményt alkotni, projektet csinálni. 

 

Nem lexikális tudás alapján osztályoztak, hanem hogy mennyire érted az adott anyagot, mennyire figyelsz az órán, mennyire vagy kreatív.
Nincs mitől félni. Élvezd ki minden percet, sose ítélj első látásra és legyél önmagad.

Volt valami, amin meglepődtél, ami a kulturális különbségből fakadt?

Rengeteget mennek enni valahova és senki sem főz otthon. A legtöbb pénzt kajára költik az biztos. Ezenkívül én egy mormon családhoz kerültem, amiről semmit nem tudtam mielőtt kimentem, úgyhogy volt pár dolog, ami különbözött.

Milyen volt a fogadó családod? Milyen volt velük a kapcsolatod?

Nagyon szerencsés voltam, mert egy olyan családot kaptam, amiben teljesen otthon éreztem magam nagyon hamar. Mindenkivel jól kijöttem és tényleg a 10 hónap alatt semmi problémám nem volt velük.

Mi a legmeghatározóbb élményed?

Rengeteg jó élményem volt, de talán az egyik legjobb, amikor a fogadó családommal elutaztunk 10 napra Hawaiira. Maui gyönyörű volt és soha nem voltam még semmi olyan foghatóhoz. Rengeteg új dolgot láttam és próbáltam ki ott és minden percét élveztem.

Számodra mi volt a legnehezebb?

Itthon anyukámmal nagyon szoros kapcsolatunk van és mindent együtt döntöttünk el bármiről is legyen szó mielőtt kimentem. De Amerikában ő nem volt ott így egyedül kellett döntéseket hoznom, ami az elején nem ment könnyen, de a végére teljesen beleszoktam.

Mi volt a legnagyobb sikerélményed?

Bekerülni a lacrosse csapatba és végig játszani egy egész szezont úgy, hogy pár hónappal ezelőtt még a sportról sem hallottam. Nagyon jó érzés volt, hogy napról napra jobban ment és kezdtem megtanulni a sportot. 

Mi volt a legnagyobb hozadéka a tanévnek?

Elsősorban megtanultam angolul, és magabiztosabb lettem. Ez az év alatt rengeteg új embert ismertem meg és sokkal nyitottabb lettem mindenki felé. Megtanultam, hogy mindennek a jó oldalát kell nézni, mert bármilyen nehéznek is tűnik egy adott helyzet akkor is mindig van valami pozitívum benne csak keresni kell.

Miben változtál?

Önállóbb és magabiztosabb lettem. Ismeretlen vagy szokatlan helyzetekben nem bizonytalanodom el. Sokkal pozitívabban látom a dolgokat és mindenben a jót keresem.

Milyen tanulsággal jöttél haza?

Ne hasonlítsd magad senkihez csakis saját magadhoz és mindig próbálj jobb és jobb lenni. Tűzd ki a céljaidat, álmaidat, és dolgozz keményen értük. Sokszor mondtam, hogy nem ezt nem tudom megcsinálni ez túl nehéz, félelmetes vagy sok nekem. Ez az év alatt jöttem rá, hogy emiatt nem tudok dolgokat megcsinálni, mert így állok hozzájuk. A legfontosabb hogy bármi van, mindig higgy magadban.

Milyen volt hazajönni?

Nehéz és most megint bele kell szoknom az itthoni életben. Pár napja jöttem meg, úgyhogy még kell egy kis idő, de hogy végre láthatom a családomat és a barátaimat az rengeteget segít.

Mik a terveid a jövőre vonatkozóan?

Még két évem van gimnáziumban és utána Olaszországba szeretnék egyetemre menni, mert nagyon vonz a kultúra és egy új nyelvet is szeretnék megtanulni. 

Kinek ajánlod a programot?

Tényleg mindenkinek. Aki félénkebb és visszahúzódóbb annak azért, hogy nyíljon ki, barátkozzon legyen magabiztosabb. Aki kalandvágyó annak azért, hogy rengeteg új élményt, barátokat szerezzen, amik életre szólnak. Aki meg bizonytalan annak meg azért, hogy menjen ki és találja meg önmagát. A legjobb lehetőség új lappal kezdeni és annak lenni, aki szeretnél. Egy második nyelv meg senkinek nem árt.

Mit tanácsolsz a kiutazóknak?

Hogy nincs mitől félni. Élvezd ki minden percet, sose ítélj első látásra, legyél önmagad,és csináld azokat a dolgokat, és legyél azokkal az emberekkel, akik boldoggá tesznek.