Itt a tartományban közel 200 eset van már. Iskolák zárva, és a hírek tegnap mondták, hogy április 22-ig kiküldenek egy értesítőt a jegyeinkkel. Online a tanárok fognak majd még munkát adni, de nem fog jegyre menni, és az összes vizsgánk elmarad. Szóval hivatalosan, jegyek alapján az iskolának vége. Persze ha lesz lehetőség visszamenni az iskolába akkor visszamegyünk, de csak tanulunk, vizsgák és dolgozatok nem lesznek.

Minden rendben van, a befogadó család nagyon vigyáz rám, és a befogadó anyum azt mondta, hogy semmiképp nem engedne engem fel egy repülőgépre most! Sokat beszélek az otthoni családommal és barátaimmal. És attól függetlenül, hogy karanténban vagyok, az itteni barátaimmal is nagyon közel vagyok még mindig az interneten keresztül. Persze, kicsit fura hogy minden nap otthon vagyok, de tudom hogy ez a legbiztonságosabb megoldás.

Nagyon sokan kérdezik, hogy nem ijesztő-e egyedül lenni egy idegen országban, távol a családtól ilyenkor. A válaszom erre az hogy nem érzem magam egyedül. Tudom, hogyha bármilyen probléma van akkor tudok emberekkel beszélni róla. Tudom, hogy a befogadó családomnak az egyik legfontosabb dolga, hogy biztonságban tartson.

Az utóbbi 2,5 hét alatt amit karanténban töltöttem, sokkal közelebb kerültem a befogadó családhoz és igazi családként tekintek rájuk, és én is nagyon figyelek, hogy mindent biztonságosan csináljak, hogy semmiképp ne fertőződjön meg senki a családban.

Az itteni programszervezők mindig amint új hír van írnak róla egy emailt nekünk, és a home coordinator is szinte minden héten becsekkol, hogy minden oké-e. A programszervezők megértik, ha valaki haza szeretne menni, de mindent megtesznek, hogy minél biztonságosabb legyen itt nekünk (például a biztosítónkkal megoldották, hogy ha valaki fertőzött lesz akkor a biztosító fedezi az árát a gyógyulásnak). Illetve a legtöbb ember követi az előírt szabályokat a vírus megelőzése érdekében.

Lényeg a lényeg, hogy nagyon biztonságban érzem magam és nagyon hálás vagyok mindenért és mindenkinek aki segít abban hogy ne féljek a ténytől, hogy nem vagyok otthon. Illetve csatoltam pár képet, ami szerintem jó kép arról hogy mit csinálok itt barátokkal és családdal.